Fülszöveg
Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Haza viszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Mindenáron.
Rossz szokásom, hogy mikor elkezdek egy könyvet, vagy éppen már a történet közepén járok, molyon gyorsan átfutom, hogy más olvasók, mint gondoltak a könyvről. Persze, ez most sem volt másképp, és körülbelül a könyv felénél nézegettem a hozzászólásokat. Nem nagyon értettem, hogy miért van mindenki annyira oda, hisz eddig egy egyszerű thrillert olvasok. Viszont, most jön a csavar, ugyanis az utolsó 200 oldalon (talán?), hihetetlen gyorsasággal beindultak az események.
Mindkét karakter fejlődése hátborzongató volt. Paul, ahogy az öntelt sikeríró lassan teljesen összeomlik, de minden ellenére próbál a realitás világában maradni. És ott van Annie, akiről szinte már az első másodpercekben tudjuk, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Mindkét karakter nagyszerűen meg lett alkotva.
Egyetlen egy dolog zavart mindössze, ami igazából egyáltalán nem baj, nem hiba, az pedig a Tortúra rész. Mikor még nem tudtam pontosan miről van szó, nem tudtam, hogy Tortúra egy személy, mégpedig Paul regényének hánytatott sorsú főszereplőhölgye. Amivel nem is volt gondom, de valamiért a szerző, mindig akkor erőltette a torkomra ezeket a fejezeteket, amikor a cselekmény a csúcspontra hágott, és Paul és Annie viszonyát szerettem volna olvasni, nem pedig Tortúráét. Viszont, tökéletesen értem, hogy miért volt szükség ezekre a részekre. A kezdeti cölöp hasonlat, majd az Istennő részek, tökéletes részét képezték az egésznek.
Kíváncsi vagyok, vajon milyen lehet a film. Ha jól olvastam, a női főszereplő, Kathy Bates ezért az alakításáért Oscar díjat is kapott. Ami külön érdekesség, hogy a hölgy, már egy másik Stephen King könyvadaptációban is játszott, mégpedig a Doloresben. (Legalábbis, ha gyermeki emlékeim nem csalnak. Remélem nem.)
Egy szó mint száz, a Tortúra, lassan, de fokozatosan felépített igazi pszicho-thriller, amit minden magára kicsit is adó Sthephen King illetve thriller rajongónak el kell olvasnia!
ikazuko.wordpress.com 